Hermann István dossziéja

B.M. II/5-e alosztály

Szigorúan titkos!
Adta: "Dávid Mátyás"
Vette: Borók Kálmán r.fhdgy.
Tárgy: Hermann Istvánról

Jelentés
Budapest, 1960. szeptember 12.

Beszéltem a visegrádi nyaralásukból is visszaérkezett Hermann Istvánnal és Heller Ágnessel. Hermannal beszéltem – először is – azokkal az “Élet és Irodalom” mostani és múltheti számában megjelent cikkekről, amelyek támadják az ő annak idején irt /Szabó Magda és Ottlik Géza polgári mivoltát megállapító/ "A hátranézés irodalma" című nagyobb cikkét. Hermann igen helyesen elismeri, hogy cikkének fogalmazásában volt merevség, ügyetlenség, s elismeri azt is, amit a legújabb "Élet és Írodalom"-ban Kéry László kritikailag mond róla. Nagy Péter és Mihályi Gábor cikkét azonban – szerintem joggal – nem ismeri el jószándékúnak, s különösen Nagy Péter cikkét fogja fel úgy, mint ami nemcsak a Marxtól való idézgetést, hanem magát a marxizmust is diszkreditálni akarja.

Anélkül, hogy Hermann-t – akinek az elmúlt hónapokban való elvi fejlődése kétségtelen – hibátlannak kiáltanám ki, meg kell állapítanom, hogy előállt az a helyzet, amire már annak idején utaltam, amikor az nem jelentkezett ilyen markánsan, a mai magyar filozófiai életben jobboldalon, sőt mondhatni szélsőjobbon álló Hermann az irodalmi életben baloldalon, sőt szélsőbalon áll. Ez a helyzet persze következik abból a tényből is, hogy Hermann mestere /vagy pontosabban: sok tekintetben még mestere/ Lukács György filozófiai nézeteiben általában jobbra, irodalmi, kritikai, publicisztikai nézeteiben sok tekintetben balra hajlik. De – mondom anélkül, hogy Hermannt tartanám “az igazi” marxista filozófiusnak és “az igazi” marxista irodalomtudósnak, kritikusnak – az a helyzet visszatükrözi a mai magyar filozófiai élet és a mai magyar irodalmi élet között lévő kínai falat is. Az egyik – kétségkívül – balra, a másik – kétségkívül – jobbra van attól, ami az egészséges és ami megfelelne a társadalmi fejlődésnek, a nemzetközi helyzetnek.

Megjegyzés: Az ügynök a mi utasításunkra foglalkozik rendszeresen Hermann Istvánnal és Heller Ágnessel. A jelentés nem ellenőrzött de megbízhatónak tartom.

Értékelés: Az ügynök jelentése értékes. Hermannt és Hellert mint Lukács György tanítványokat és jelenleg is a bizalmas köréhez tartozókat kell tekinteni. Irodalmi értelmiségi körökben eléggé figyelemmel kísérik magatartásukat, megnyilatkozásaikat. A körülöttük kialakult vitában kétféle tendencia látható. Az egyik: a régi jobboldali nézeteik alapján igyekezik megbélyegezni őket. A másik a jelnlegi hibáikról, magatartásukról téves nézeteikről sem mond reális bírálatot. Az ügynök jelentése eléggé tárgyilagos.

M - 22133/1