B.M. II/5-e alosztály
Szigorúan titkos!
Adta: "Dávid Mátyás"
Vette: Borók Kálmán r.fhdgy.
Tárgy: Hermann Istvánról
Jelentés
Budapest, 1960. szeptember 12.
Beszéltem a visegrádi nyaralásukból is visszaérkezett Hermann Istvánnal és Heller Ágnessel. Hermannal beszéltem – először is – azokkal az “Élet és Irodalom” mostani és múltheti számában megjelent cikkekről, amelyek támadják az ő annak idején irt /Szabó Magda és Ottlik Géza polgári mivoltát megállapító/ "A hátranézés irodalma" című nagyobb cikkét. Hermann igen helyesen elismeri, hogy cikkének fogalmazásában volt merevség, ügyetlenség, s elismeri azt is, amit a legújabb "Élet és Írodalom"-ban Kéry László kritikailag mond róla. Nagy Péter és Mihályi Gábor cikkét azonban – szerintem joggal – nem ismeri el jószándékúnak, s különösen Nagy Péter cikkét fogja fel úgy, mint ami nemcsak a Marxtól való idézgetést, hanem magát a marxizmust is diszkreditálni akarja.
Anélkül, hogy Hermann-t – akinek az elmúlt hónapokban való elvi fejlődése kétségtelen – hibátlannak kiáltanám ki, meg kell állapítanom, hogy előállt az a helyzet, amire már annak idején utaltam, amikor az nem jelentkezett ilyen markánsan, a mai magyar filozófiai életben jobboldalon, sőt mondhatni szélsőjobbon álló Hermann az irodalmi életben baloldalon, sőt szélsőbalon áll. Ez a helyzet persze következik abból a tényből is, hogy Hermann mestere /vagy pontosabban: sok tekintetben még mestere/ Lukács György filozófiai nézeteiben általában jobbra, irodalmi, kritikai, publicisztikai nézeteiben sok tekintetben balra hajlik. De – mondom anélkül, hogy Hermannt tartanám “az igazi” marxista filozófiusnak és “az igazi” marxista irodalomtudósnak, kritikusnak – az a helyzet visszatükrözi a mai magyar filozófiai élet és a mai magyar irodalmi élet között lévő kínai falat is. Az egyik – kétségkívül – balra, a másik – kétségkívül – jobbra van attól, ami az egészséges és ami megfelelne a társadalmi fejlődésnek, a nemzetközi helyzetnek.
Megjegyzés: Az ügynök a mi utasításunkra foglalkozik rendszeresen Hermann Istvánnal és Heller Ágnessel. A jelentés nem ellenőrzött de megbízhatónak tartom.
Értékelés: Az ügynök jelentése értékes. Hermannt és Hellert mint Lukács György tanítványokat és jelenleg is a bizalmas köréhez tartozókat kell tekinteni. Irodalmi értelmiségi körökben eléggé figyelemmel kísérik magatartásukat, megnyilatkozásaikat. A körülöttük kialakult vitában kétféle tendencia látható. Az egyik: a régi jobboldali nézeteik alapján igyekezik megbélyegezni őket. A másik a jelnlegi hibáikról, magatartásukról téves nézeteikről sem mond reális bírálatot. Az ügynök jelentése eléggé tárgyilagos.
M - 22133/1
Hálózati nyilvántartások
1950
- O-8528, 1950-1956
- V-150386-2, 1956
- V-150386-5, 1956-1957
- V-150387-4, 1957
- V-150001-5, 1957
- V-150392-5, 1957
- O-10986, 1957
- M-23865, 1958
- O-10986-1, 1958
- M-22133-1, 1958-1963
- M-18821-2, 1958
- V-145288, 1958-1959
- V-145288-4, 1959
- V-145288-9, 1959
- V-145288-12, 1959
- V-145288-15, 1959-1962
- O-10847, 1959
- Mt-1105-2, 1959
1960
- M-19591-1, 1960
- M-20130-1, 1961
- T-9738-1, 1961
- O-17169, 1962
- M-24845, 1963
- O-19619-1, 1964
- M-35897, 1967
- M-31709, 1968
- O-14520-3, 1968
- O-19619-3, 1969
1970
- Bt-2417-1, 1970
- K-3031-1, 1972-1974
- O-17190-2, 1973
- M-40482, 1974-1975
- T-9738-7, 1976
- M-38105, 1976
- T-9731-2, 1976
- M-38434, 1978
- M-41556-1, 1978
- M-39047, 1979
- M-42073-3, 1979
1980